A bio-szolár építészet
olyan építészeti tevékenység,
amely a Nap sugarainak biológiai hatását
érvényesíti az épületekben. Nem
köztudott tény, hogy minden magasabb rendû élet
mûködésének alapja a napsugárzás,
a természetes fény. Az emberi szervezet hullámhossz-függõ,
azaz bizonyos hullámhosszakon érkezõ fotonok
adott biológiai reakciót vált ki. Ebbõl
következik, hogy nem mindegy milyen hullámhosszúságú
fény éri az embereket. Például az
egészen rövid hullámhosszúságú
ultraviola sugárzás-roncsoló hatású,
ezért baktérium ölõ tulajdonsága
miatt fertõtlenítésre is használják.
A hullámhosszak szerint kifejtett hatások felismerése
nyomán jött létre a nem nagy múltra
visszatekintõ fotóbiológiai tudomány,
ami ma már széles gyógyászati területen
kerül sikeresen felhasználásra az egészségügyben.
A fény hullámhosszak szerinti sajátos biológiai
tulajdonságaiból következik, hogy a mesterséges
fény, amelynek spektrális, azaz hullámhosszak
szerinti összetevõje messze eltér a természetes
fény spektrumától, s ezért ártalmasnak
tekinthetõ. Ugyanis a fény szervezetünk hormon-háztartását
szabályozza.
A szemen át belépõ fény
nagyobb hányadát szervezetünk a hormontermelés
szabályozására fordítja és
csak kisebb részét használja a látóidegek
mûködtetéséhez. Következésképpen
minél nagyobb a fény hullámhosszak szerinti,
azaz spektrális megoszlásának eltérése
a természetes fénytõl, annál jobban
megzavart a hormontermelésünk. Ebbõl következik
egyrészt, hogy mesterséges fénnyel nem pótolható
a természetes fény, másrészt a lakó
és munkahelyiségekben a külsõ fényviszonyokat
megközelítõ színtû természetes
megvilágítást kell megteremteni. Az a helyiség,
amelyben nappal a rendeltetés szerinti funkcióhoz
mesterséges megvilágításra is szükség
van építészetileg hibás, biológiailag
ártalmas.
Az intenzív napsugárzás
hatására létfontosságú hormonok
és vitaminok keletkeznek szervezetünkben. Erõsen
fényfüggõ hormonok az adrenalin és a
kortisol, továbbá erõsen fényfüggõ
a D vitamin. A kortisol és az adrenalin aktivitást,
mégpedig szellemi, fizikai és nemi aktivitást
serkentõ hormon. Ezért válik intenzívvé
a szerelem nyáron, s ezért visszafogottabb a nemi
tevékenység az északi országokban,
ahol kevesebb a napfény. Magunkon is tapasztalhatjuk, hogy
jobb kedvûek vagyunk a derûs hónapokban és
levertebbek a fényszegény évszakokban. A
magyar nyelv évszázados megfigyelése jól
kifejezi az idõjáráshoz kötõdõ
pszichológiai állapotunkat, amikor derûs és
borús hangulatot emleget. A D vitamin napi adagja létfontosságú,
amely a csontképzõdés nélkülözhetetlen
eleme. Hiányában csontlágyulás következik
be.
A napfény élettani jelentõségét
tükrözi, a Föld lakosságának földrajzi
szélességek szerint változó pigmentációja.
Az egyenlítõ közelében, ahol a legtöbb
a napfény tartam, az embereket pigmentációja
sötét és a pólusok felé haladva,
a napfény csökkenése szerint a bõr és
hajszín pigmentációja csökken. (Az eszkimók
látszólag kivételt képeznek, azonban
õk nem bennszülött, hanem a mongol pusztákról
bevándorolt törzsek). A pigment képzõdés
a bõr szöveteket védi az ultraviola sugárzás
mélyebb behatolása ellen. A napozás utáni
kivörösödés egy gyulladás kezdeti
jele, amelyre a szervezet pigment termeléssel, lebarnulással
válaszol, védelem céljából.
A napfényszegény országokban a bennszülött
lakosság szõke és fehérbõrû,
mert alacsony a napsugárzás intenzitása.
A bõrnek nem lehet a sugárzást védõ
magas pigment tartalma, mert ez megakadályozná a
kellõ fény behatolását a szervezetbe,
megakadályozná a kellõ hormon és D-vitamint
termelést.
Az emberi evolúció a napfény
hatása alatt ment végbe. Az évmilliók
során hozzászoktunk a mindennapi napfény
adaghoz. Még az elmúlt században is a megélhetéshez
szükséges tevékenység naponta több
órára a szabadba kényszeríttette az
embereket. Azonban a mesterséges fény használatának
széleskörû elterjedésével a tevékenység
nagy részét belsõ terekben és mesterséges
megvilágítás mellet végezzük.
Nemzetközi adat szerint a civilizált országok
lakossága életük 80-90 %-át zárt
terekben tölti el. Ez az életforma biológiailag
nem marad büntetlenül. Tehát az építészetnek
kell megoldania a természetes fény hiányát
úgy, hogy a zárt tereket minél nagyobb intenzitású
benapozottsággal látja el. Ezzel a tevékenységgel
foglalkozik a BIOSZOLÁR ÉPÍTÉSZET,
amelynek lényegét a szolár építészettel
összehasonlítva a mellékelt ábra szemlélteti.