BIO-TEREK KIALAKÍTÁSA


Az épületek és megépítésükhöz felhasznált anyagok, valamint a berendezések biológiai hatást fejtenek ki az élõ szervezetre a zárt terekben. A tudományos kutatások elõrehaladásával egyre több ártalmas, toxikus beltéri hatásra derült fény. Olyannyira, hogy kialakult egy új fogalom a "megbetegítõ
épület-hatások", mely "sick building syndrome" fogalomként ma már nemzetközi szimpóziumokon gyakran szereplõ témakör. Ezekkel a kérdésekkel az ÉPÜLETBIOLÓGIA foglalkozik.

Minthogy minden környezeti tárgynak van valamilyen biológiai hatása, ezért az ÉPÜLETBIOLÓGIA csak azokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyeket az öt érzékszervünkkel nem tudunk észlelni, de tudat alatt biológiai reakciókat indítanak el szervezetünkben.


Az épület biológiai kérdések korábban nem csak a tudomány alacsonyabb fejlettségi szintje miatt nem kerültek elõtérbe, hanem a tapasztalat szerint az évszázadok alatt kiválasztódott anyagféleségek és berendezések, az úgynevezett hagyományos építészet nem okozott az épülettel összefüggésbe hozható megbetegedéseket.

A második világháború után robbanásszerû változás következett be az építõanyagok, építési technológiák és épület berendezések körében, s ezzel egyidejûleg számos megbetegedés forrását fedezték föl ezekben. Erre nézve egyik jó példa a radon gáz, amelyet a tüdõrák egyik okozójának tekinti a tudomány. Korábban épületekkel kapcsolatban ismeretlen fogalom volt, s csak akkor került az építészet rivalda fényébe, amikor a hõvesztesség csökkentésére létre hozták a légtömör ablakokat. Az ilyen ablakokkal ellátott új épületekben feltûnõen magas számban tüdõrákos megbetegedések fordultak elõ. Hosszú kutatás után kiderült, hogy míg korábbi rosszul záródó ablakok mellett egy bizonyos természetes szellõzés a mindenen áthatoló, színtelen, szagtalan, gáz feldúsulását megakadályozta, a légtömör ablakok a talajból feláramló, az anyag természetes bomlástermékeként keletkezõ radont visszatartotta és nagymértékû feldúsulást okozott.

Ez csak egy példa az épületekben keletkezõ ártalmas hatások közül amely rávilágít a bioépítészet nélkülözhetetlenségére. A BIOÉPÍTÉSZET FELADATA BIOLÓGIAILAG EGÉSZSÉGES TEREK LÉTREHOZÁSA, azaz minden ártalmas beltéri emisszió, sugárzás és egyéb hatás kizárása. A civilizált társadalmak napi életük 80-90%-át belsõ mesterségesen létrehozott terekben tölti, tehát nem elhanyagolható a tér biológiai hatása. A KÖZTUDAT TÉVESEN, CSAK LÁTVÁNYKÉNT ÉRTELMEZI AZ ÉPÍTÉSZET FOGALMÁT, amely az architektúrában jut kifejezésre, holott az ÉPÍTÉSZET FÕ FELADATA NEM A LÁTVÁNY, HANEM A VÉDELEM, elsõsorban a belsõ terekben kialakuló biológiailag legkedvezõbb állapotok megteremtése az alább felsorolt káros hatások kiküszöbölésével:

Az építészet fogalmát az épület megjelenésével, az architektúrával, a látvánnyal azonosítják. De mint az ábrából látható számos hatás ébred az épületben, amelyek legtöbbjét érzékszervünkkel nem érzékelhetünk, de tudat alatt szervezetünk reagál a hatásokra. A negatív hatások leküzdésére az immun rendszerünk védekezési energiája emésztõdik fel. Ha az épületbõl származó beltéri hatások megsokasodnak, akkor az immun rendszer olyan mértékig megterheltté válik, hogy bakteriális, vírusos, avagy egyéb támadás estén már képtelen kellõ védelmet nyújtani az egészséges életvitelhez.

Az épület nem csak biológiailag terheli a környezetét, hanem egyéb módon is szennyezi. A legkorszerûbb építészetnek számos építészeti eszköze van az épület által okozható beltéri-kültéri környezet szennyezés csökkentésére, vagy megakadályozására. Ezzel a tevékenységgel az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET foglalkozik. Az alábbi ábra áttekintés ad a látványépítészet és az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET célkitûzéseirõl. Az ökologikus építészet mindazon építészeti irányzatok összefoglaló neve, amelyek az épület mûködését valamilyen szempontból jobbá kívánják tenni. Természetesen az ökologikus építészet önmagában minden építészeti eszközt felhasznál annak érdekében, hogy az épület környezetét semmilyen mértékben, vagy a legcsekélyebb mértékben se terhelje. Abszolút ökologikus épületnek az eszkimók igluját, a bennszülöttek növényi anyagokból, vagy agyagból épített kunyhóit, barlangjait tekinthetjük, mert sem építésükhöz, sem a mûködtetésükhöz (világítás, hûtés, fûtés, fõzés, szellõztetés) nem vesz igénybe mesterséges, fosszilis eredetû energiát. Elbontásuk (elhagyásuk) sem okoz környezetének szennyezést, mert az elenyészés nyomtalanul visszaforgatja az anyagokat a természetbe. Ezzel szemben a civilizált társadalmak épületei környezet szennyezõk. Az ENERGIA TAKARAKÉOS ÉPÜLETEK kevésbbé szennyezik a környezetet. Tudatosítani kell, hogy minél magasabb egy épület, annál nagyobb az egy négyzetméterre vetített, úgynevezett fajlagos energia felhasználása. Ebbõl következik, hogy az építészet minél magasabbra - látványra - törõ felhõkarcolói az energia takarékos épülethez viszonyítva akár ezerszer több energiát fogyasztanak, ezért ezek bûnt követnek el az egész emberiség ellen, aminek az árát nem a használói, hanem a FÖLD LAKOSSÁGA FIZETI MEG, akár egészségük árán.